22. rész :)) Vissza Londonba...

Meghoztam az új részt, azért ilyen hamar, mert most egy pár napig nem leszek!!! De szerintem nem túl sokan fogjátok hiányolni a részeket... Aki olvassa kérlek komizzon, mert nem látom túl sok értelmét folytatni a történetnek,. 1-2 embernek háát... Szall légyszi jelezzetek valahogyan, kiváncsi vagyok mennyien vagyunk... Majd meglátom a továbbiakat..

.......................................................................

Gyönyörű volt a hotel. Kilátás a Szabadság-szoborra, mint egy álom. Most, hogy igy velem vannak ők is nem is akarok visszamenni. De igy jobb lesz mindenkinek. Holnap vissza Londonba, ezentúl a srácokkal lakok. Éjjel nappal hülyéskedni, erre ez a mondat a legmegfelelőbb: Live While We are Young!!!(Élünk még fiatalok vagyonk!)

Gyönyörű idő volt, kimentünk sétálni  egy kicsit.

- Héj  Sam, nem megyünk el a plázába?- kérdezte Jane

- Bocsi most nem, mert tudod az a baleset…

Teljesen felfordult a gyomrom. Áh, nem jött jókor ez a baleset. De legalább visszamehetek Londonba. Körbejártuk az egész várost, ha már itt vagyunk, akkor miért ne? Este nagyon elfáradtunk. Már 8kor húztuk a lóbőrt, reggelig, pontosabban 10ig fel sem keltünk. Én legalábbis nem, de nem hallottam semmit, meglehet, hogy azért nem mert annyira aludtam. Mindegy.

Most viszont térjünk a lényegre. Ma visszamegyünk Londonba. A repülő délbe indul, ez azt jelenti, hogy mire hazaérünk reggel lesz. Ez olyan mintha +még 1 éjjel világos lenne….

A repülőtéren elbúcsúztam anyutól, felszálltunk. A normális emberek alszanak a repülőn vagy elfoglalják magukat valamivel zenehallgatással vagy valami ilyesmi. Nos ahogy emlitettem a normálisak igen, de azok nem mi vagyunk. Bár zenét azt hallgattunk, mármint a fiúk leadtak egy kisebb koncertet, élő zeneee. Az utasok egy része élvezte is, a másik fele meg folyamatosan le akart volna ütni., de szó szerint.. Utána hülyéskedtünk, tőlünk zengett az egész repülő. Mintha ez még nem lenne elég, Harrynek túl melege volt, levetkőződött, aztán kitalálta, hogy WC-re kell mennie, lusta volt felöltözni.

- Nincs valakinek egy fölösleges törölközője?

- De, van minek kell?- mondtam

- Nincs kedvem felöltözni- vonta meg a vállát Harry.

- És az utasok?

- Nem mindegy? Úgyis mindenki alszik. – legyintett és kivette a kezemből. – Kösz életmentő vagy! J.

Ő csak mosolygott én meg döbbenve néztem a jelenetet. Nem sokáig mert kitört belőlem a nevetés, mint mindenkiből. Annyira nevettünk, hogy szerintem aki „ ESETLEG” aludt az is fölkelt. Bár nem nagyon hiszem, hogy bárki tudott volna tőlünk az előbbiekben J. Mikor Harry visszajött, még jobban ránk jött a röhögő görcs.

- Mi van? Én is akarok nevetni!- kérdezte

- Á semmi nincs! J- mondta Niall

A maradék úton a pilóta 10szer (!!!) szólt ránk, szóval inkább hallgattunk nem állt szándékunkba, az, hogy kidobjanak. Elég magasan vagyunk.

Megérkeztünk. Bementünk a házba. Lepakoltam a cuccaimat. Nem hiszem, hogy apa itt keresne. Meg ha igen is, lesz aki megvéd. Kimentem sétálni kicsit a Temze partjára. Egy ismeretlen lány vette felém az irányt, bizonytalan arcot vágott.

- Szia! Meg tudnád nekem mondani merre találom a plázát?

- Szia! Természetesen. Még nem láttalak itt új vagy?

- Igen nem rég költöztünk ide. Mellesleg Mia vagyok.

- Én Sam.- mutatkoztam be tömören én is. Jó az igy. J Aztán egy kis hezitálás után megkérdeztem: Elkisérjelek?

- Aha, lehet, köszönöm!

Elindultunk a plázához vezető úton.