2013. január 21., hétfő

25.rész :)) Apa újra képben!!


Sziasztook! Meghoztam az új részt, Sorry, hogy ennyire rövid lett de a kövi hosszabb lesz :) 
ui.: Még ezen kivül 2 rész lesz :))
....................................................................
Hatalmas csend lett a szobában. Szólni nem tudott senki. Volt egy sejtésem ki lehetett az. Apa! Miért nem hagy minket békén? Mi rosszat csináltunk neki? Meg kell mentenem a barátnőmet!! Hm ez milyen hősi gondolat J. Egy kis hezitálás után a z ajtó felé vetettem magam, de azonban egy pillanatra meggyökerezett a lábam. Vettem egy nagy lélegzetet, összeszoritottam a kezem, ami szinte kifehéredett, minden düh belém szállt, olyan erővel rontottam ki a házból, hogy a többiek döbbenten figyelték az előadásomat. Az utcán rohanni kezdtem, közben folyamatosan töröltem a könnyes szememet. Jane az, akibe mindig megbiztam, akivel mindig nevetni tudtam, akire mindig számithattam, aki mindig mellettem volt, aki, aki mindig a LB-m lesz, ha bármi baja esik soha nem bocsátom meg magamnak, soha, de soha…
- Saam! Várj meg! Egyedül nem mehetsz! –szólalt meg Niall a hátam mögött
- 2en sem leszünk elegek szerintem, akkor inkább én L
- 6an vagyunk. Igy már biztosan jó lesz.- odajött és átölelte fél karjával a derekamat. A gyomromban pedig felébredt egy hatalmas lepkeraj, vadul csapkodtak…- figyelj! Jane nekünk is borzalmasan fontos…-nézett mélyen a szemembe, ettől a pillantástól mindig elolvadok. Áááh. Megérkeztek e többiek és igy már közösen indultunk a kisbolthoz. Niall állandóan ölelt, egész úton. Lehet, hogy most már tényleg utoljára látom őket! Jaj ez a gondolat szörnyű, szar érzésem van, meg a kifelejthetetlen gombóc a torkomba.
A bolt ijesztő volt és sötéét. Elhagyatott egy hely. Még a szél is kisértetiesen süvitett. Grrr. Horror utca 2.
A házba először egyedül mentem be. Teljes sötétség uralkodott. Lélegzetvisszafojtva járkáltam, ügyeltem arra, hogy ne verjem szét a fejem valamiben. Szerencsére voltam már láthatatlan kiállitáson szóval egyszerű dolgom volt, kábé, mármint azt azért nem mondanám. Hirtelen úgy éreztem megfagyott a vér az ereimben, valaki elkapta a kezem.
- Segitsééég! Segitség!- ordibáltam eszeveszettül.

1 megjegyzés: