20. rész:)) New York.. :( :)

Na emberkék meghoztam a kövi részt ami eléggé hosszú lett, remélem azért nem gond :DD Komizni feliratkozni... plz :) :) Nem is szaporitom a szót tovább akkor ime:
......................................................................

2 óra (!!!) gondolkodás után kipakoltam a bőröndökből. De ezzel csak azt értem el, hogy a szokottnál is nagyobb a rumli. Utálok elpakolni na mindent csak nagyjából berendezkedtem. Kicsit később anyu is feljött segiteni.

- Nem tetszik az ágynak a helye.- nyavalyogtam.

- Akkor ez megoldható rakjuk át máshová. Alexandraa.- hivta a segitséget J

- Átrakhatjuk a z ágyat egy másik helyre??

- Persze nyugodtan ez már a te szobád!!!- jelentette ki Alex néni.

Na szóval akkor anyuval elkezdtünk rendezkedni. Az ágyam helyét sehogyan sem tudtam eldönteni. Elhúztuk a fal mellől, az ablak alá raktuk aztán vissza a fal mellé, megint vissza az ablakhoz és még ezt 5X eljátszottuk. A végén egy teljesen más helyet választottunk neki, véglegesen az ajtó mellett maradt. Szegény ágyam :D. Na mindegy.. Egész napot pakolászással töltöttük.. Este felhivtam Niallt, éjfélig beszéltünk. A többiek sorra kiabáltak ele a telefonba… Csak úgy átlagosan hülyéskedtek egyet- kettőt. Éjfél után 5 perc búcsúszkodás után hagytuk abba. Már most hiányzik! Miért nincs itt mellettem, az- az ember aki a legjobban szeretek?. Könnyes szemmel aludtam el, borzalmas volt visszagondolni arra a búcsúzkodásra, teljesen összeszorult a szivem L

Reggel kicsit depressziósan ébredtem, a szemem teljesen be volt dagadva, azt hiszem sirtam álmomba, meg még fura is volt egy teljesen másik házba ébredni. Augusztus 1.-je van. Új hónap, új hely, új szoba, új ház… egy teljesen új kezdet. A depressziómnak köszönhetően fél óráig kerestem a fürdőszobát, aztán nem találtam le a lépcsőn. Amikor végre leértem, eszembe jutott, hogy fel is kellene öltöznöm. Szóval a további fél órát a szobám keresésével töltöttem. Délig készen lettem a reggeli készülődéssel mikor anya megszólalt:

-Hát grat, hogy ilyen hamar elkészültél, bevallom én sokkal rosszabbra számitottam..

- Megnyugtatlak én is.- mondtam kicsit sértetten, és a reggeli depresszió is hallatszott a hangomba. – Mi lesz a reggeli??

- Kicsim már DÉL van! – mutatott az órára mosolyogva.

- Na jól van akkor ebéd szerintem ez tökre mindegy.

- Jó-jó tudom mire gondolsz..

- Na akkor mi lesz az ebédi- reggeli?

- Pizzát sütöttem…

- Reggelire?? – kerekedett el a szemem.

- Kicsim már mondtam hogy dél van.

- REGGELI KÓMAAAA.- ez elég rosszul jött ki, mármint nincs reggel…

- Oké- oké. De akkor sincsen reggel. Szóval akkor még lesz desszert is. – fellapozott egy étlapot. - Valamilyen újfajta sütiJ.

- Na neee már minek az étlap? Nem étteremben vagyunk!!

- Ez csak egy lap, amin rajta van a menü…

- Vagyis étlap!

- Neem. Nem is étlap!

- Tudod néha már kezdesz felidegesiteni! – felrohantam a lépcsőn és a szobámba készültem menni..-  Merre is van a szobám??

- Jó kérdés, fogalmam sincs!

-Ezzel aztán rengeteget segitettél!!!

- Hagyjuk majd megkérjük Alex nénit, hogy vezessen körbe még egyszer.

Megráztam a fejem és lesétáltam megint vissza a konyhába.

- Hol van Alex néni? –kérdeztem

- Dolgozik… Nincs kedved eljönni velem körülnézni a városban, plázázni…

- Persze, van, mikor indulunk?

- Ebéd-reggeli után.mehetünk J.

A plázáig fél órás volt az út autóval. Sokkal hosszabb mint Londonba volt. Hjaj de csak volt.. Viszont a pláza 2X olyan nagy. WOW. Ha ezt Jane látná J. Elég fura az új pénznem a dollár, mé nem fizethetek fonttal. Emiatt össze is vesztem egyik eladóval… Következőleg anyu bement egy bankba, én pedig a NewYorkerbe ( mivel a bankkal szemben volt). Éppen a ruhák között matattam mikor megcsörrent a telefonom. Niall hivott, én persze habozás nélkül felvettem.

- Szia manó! Szuper hirem van!

- Szia! Milyen hir?

- Képzeld megyünk New Yorkba turnézni.

- Hát ez szuper, akkor majd talizunk, de most le kell tennem mert plázában vagyok. Puszilom a többieket is!

- Oké szia!

- Helló.

Nagyon jó kedvem lett hirtelen! Olyannyire, hogy kedvem támadt venni valamit… Egy angol zászlós pulcsinál döntöttem, ami elég érdekes volt Amerikában. Anya már várt az út másik oldalán. Annyira el akartam mondani neki a jó hirt, hogy körülnézés nélkül ráléptem az úttestre.

-Anya, anya, képzeld mi történt…- rohantam felé, azonban ezt a mondatot nem tudtam befelyezni.

Egy hatalmas dudálást hallottam, utolsó autó kép villand be, én mozdulni sem tudtam, megdermedten álta az út közepén. A következő pillanatban pedig minden elsötétült…

19. rész:)) Utolsó nap Londonban :(

Több mint 2000 oldalmegtekintés. OMG. Köszönöm mindenkinek, de tényleg Xx.
.................................................................

Csak úgy mentek a percek, órák. Elment hamar az este, sajnos. Anya hivott, hogy délre legyek otthon, mert még be kell pakolnom, bláábláábláá. Külön hozzátette, hogy hozzam át Niallt. ( Szerintem majd inkább ő visz át engem). Megbeszéltük: SEMMI CIKIT NEM MOND NEKI!!! Erre anya felröhögött… Mi olyan vicces??!
Másnap Jannel összeütöttünk a fiúknak egy kis búcsú ebédet, spagettit. Nagyon izlett nekik.
Délbe elindultunk haza, hármasban Jannel, Niallal, és magammal. Segitettek bepakolni.. Sikerült az összes cuccomat bezsúfolni 5 bőröndbe. Szomorú volt látni az üres, szinte kihaltnak látszó nem túl hangulatos szobámat. Ez van. Költözünk. Egy új hely, új kezdet, új (régi) ház.. A reptérre 6ra értünk, még beadtuk a bőröndöket a csomagszállitoba. Egy óra múlva késszen voltunk. 1 óránk maradt elbúcsúzni.. Megérkeztek a többiek is. Mindenkit megöleltem csak sorba… Persze Niallnál több időt töltöttem.
-Vigyázz magadra, kis manó!
- Rendben, remélem minél hamarabb újra láthatlak.
Még megegyeztünk, hogy minden nap beszélgetünk telefonon, irkálunk TWITTEREN. Egy szóval tartjuk a kapcsolatot. Kicsit szorongva gondoltam bele, jaj távkapcsolat elég sok pár szétmegy emiatt… És Niallnak pedig ott van a több millió lány, akik mindig valahogy rámozdulnak…
Sóhajtva néztem körül immár utoljára Londonban.
- Hiányozni fog ez a város…
„ A New Yorkba tartó repülőgép 15 perc múlva felszáll, kérem az utasokat szálljanak fel a gépre” Üvöltött a hangszóróból a bemondó. Nekem pedig megdobbant a szivem. Itt az idő. Még egyszer utoljára, megcsókoltam Niallt, megöleltem Janet, hiszen kitudja látom –e még őket valaha .
-Kicsim ideje indulnunk, üljünk le mert nem lesz hely…  - szólt anya.
Niall nem nagyon akart elengedni, nagyon szoritott magához, és őszintén mondom én sem akartam elengedni őt. Akárhogyan rejtegette, azért láttam, hogy könnyes a szeme, az enyém is.
- Sam, légyszi gyere…  Itt hagy a gép.- ezt mondjuk én nem is bánnám, de mindegy
- Oké
És eljött a pillanat amit abszolút nem vártam. Eljött az utolsó pillanat amikor a szemébe tudok nézni. Az utolsó amikor karjaiban érezhetem magam. Ami nagyon gyorsan eltelt. Felmentünk a gépre, elég hamar találtunk helyet ( Pontosabban anyu talált engem meg csak húzott mivel semmit nem láttam a könnyektől). Az égből láttam a Big Bent, a London Eye-t, a piros buszokat… Végre megtaláltam a helyem, és most el kell hagynom Londont?? Ez az én formám.  Egész úton bőgtem. Nem tehetek róla, szörnyű ez az egész.
Mikor megérkeztünk, reggel volt. Alexandra nagynéném boldogan üdvözölt minket, értetlenül nézett rám, nem értette mért bőgtem szét a szemem. Ezek még nem hallottak a szerelmi bánatról? Szánalom -.-. Megmutatta a szobámat. Betóltam a bőröndjeimet a szoba közepére. Most nem volt kedvem kipakolni. Leültem a bőröndök közé és nagyon- nagyoon elgondolkodtam, könnyes szemmel néztem ki az ablakon, hallgattam volna a madarak csicsergését de a hangos nagyváros hangját kellett…

18. rész :)) Ezen is túl vagyok

Itt a kövi, igyekszem minél hamarabb hozni a 19.et is :D Irjatok a chatbe, iratkozzatok fel, komizzatok :))
.......................................................

- Lehet hogy elköltözünk.

- Mi van? Miért? Mégis hová? Messzire? Mennyi időre? Muszáj menned? – hadarta a kérdéseket.

- Azért mert tegnap megtámadott minket apa, veszélyben vagyunk, eléggé messzire, New Yorkba a nagynénémhez, a világ másik felére. Nem akarlak itt hagyni titeket. De most kénytelenek vagyunk elmenni, ha tudok biztosan visszajövök…- mondtam levegő vétel nélkül, de mikor befejeztem már annyira elfogyott a levegőm, hogy elkezdtem fúldokolni.

- De-de mit fogunk nélküled kezdeni magunkkal, halálra unjuk magunkat…

- Figy, ha gondolod velem tarthatsz, mi lesz Liammel úgy megkedveltétek egymást…

A következő pillanatban az egymás vállára borultunk ez olyan tipikus besztfrendes dolog J L.

* *Útban az 1Dhez**

- Hogyan fogod elmondani Niallnak?

- Az az igazság, nem akarom félrevezetni, szerintem csak egyszerűen elmondom mást úgysem tudok csinálni.

Becsöngettünk és Harry nyitott ajtót. (Össze voltak kötözve Ashlynnel, már megint mit művelnek ezek itt?!) Bent folyt a kupaktanács, veszekedés. Oda mentem Niall mögé és hátulról eltakartam a szemét J

- Helóó! Hát ti meg mit csináltok?

- Éppen mersz vagy felelszezünk… Csak hogy értsd én mondtam Harryéknek hogy kötözzék össze magukat :D.

- Jah akkor már minden stimmel .

- Egyébként nagyon jó hogy jöttetek.

Felmentünk a szobájába, gőzöm sincs hogyan kezdjek bele. Nehéz este lesz…

- Mizujs? Érzem hogy valami gond van? - kérdezte

- Áááá semmi különös…- mondtam megszokottan, aztán észbe kaptam.- vagyis semmi jó, elköltözünk…

- Miért, hova?

Elmeséltem mindent részletesen és nyeltem egy nagyot. Következett az 5 perces néma csönd ami egy napig tűnt. Jaj.

- Most ugye csak viccelsz?

Nem szóltam semmit csak lehajtottam a fejem és sóhajtottam egy hatalmasat L L L…

- Saam, itt vagy? Ugye csak viccelsz? Nincs április 1.!!!

- Sajnos nem bár viccelnék!

-  Ami tegnap történt szörnyű volt! Megértelek titeket- mondta, bár látszott hogy kicsit csalódott volt.

Nyakába ugrottam, megcsókoltam.

-Annyira szeretlek.

-Nagyon fogsz hiányozni. Remélem minél hamarabb vissza tudtok jönni.

-Niall még el sem indultunk…

- Tudom de nekem már most hiányzol. Mikor mentek?

- Holnap este.

- Ilyen hamar?

- Muszáj apa kiszámithatatlan. Addig jó lenne kihasználni az időt.

- Ja számoljunk visszafelé??

- Én azért egy kicsit izgisebbre gondoltam.

Na csak ez kellett neki, fölkapott levitt a konyhába, kivitt az udvarra. Beledobott a medencébe.

- Nem unod méég?- mondtam csurom vizesen, csapkodtam a vizet :D.

- a-aa! – beugrott utánam, ezzel még a hajam is vizes lett, szuper. – Már úgyse csinálhatom túl sokat.

- Ameddig itt vagyok akár mennyiszer!!!

- Okés akkor reggel igy keltelek…

- Most már aludni sem fogok merni :D.

17. rész:)) Ez már rosszabb nem lehet!!!

Jó tudom- tudom nem lett olyan hosszú, de igyekeztem izgire megirni :) Új rész lehet, hogy jön már holnap!!! De csak akkor ha addigra meg lesz a 3 komi :D Na jó olvasást, komizzatok Pliiiz:))
............................................................................

Szokásom szerint az ún. pizsamámban mentem le reggelizni. Anya épp rántottát sütött . Aminek kifejezetten örültem. Bár a tegnapi nap miatt semmi étvágyam nem volt, egy keserű gombóc jött fel a torkomba. Nagyon pocsék érzés volt. Mi lesz, ha visszajön apa? Nem akartam enni, egy harapás sem ment belém.

- Kicsim…Gondolkodtam a tegnapi napon…

- Hogy-hogy? Mármint melyik részére az apusra vagy a Niallosra?

- Arra amikor apád betört azt hiszem nem nagyon emlékszem mi történt… De visszatérve Niallhoz. Jól választottál, szuper kedves srác, jó a humor, és azok a kék szemek… Egy szóval nagyon aranyos…

- Tudom- tudom, de ezt most máskor, most kérlek ne térjünk el a lényegtől. Mi van az apával?

- Amit most mondok, annak nem hiszem, hogy túlságosan fogsz örülni… Én sem akarom ezt, de ha muszáj- mondta lehajtott fejjel.

- Anya kérlek bökd már ki!!!- a szivem úgy zakatolt JAJ. Félek mi lesz ebből.

- Nem akarlak elszakitani se Janetől, se Nialltól…

- Mi van?

- El kell költöznünk apád miatt… Nem szabad hogy újra ránk találjon Kitudja mit találna ki. Nem engednélek el semmiképpen vele.

- Mégis mennyi időre? És hova?

Nem hagyom itt a barátaimat. Igaz csak egy van Jane, meg persze az 1D.

- Talán New Yorkba mehetnénk a nagynénédhez. Pontosan időt nem tudok mondani. Az is lehet, hogy ÖRÖKRE.

Ez a szó most nagyot ütött belém, elkerekedett a szemem.

-Ö-ö-ö-örökre?- dadogtam. Még a hangom is berekedt. Kicsordult a szememből egy könnycsepp.

-Igen meglehet!

- Mikor indulnánk?

- Ha minden jól megy akkor holnap 9kor, este.

- Ez azt jelenti hogy addig el kell búcsúznom?

- Sajnos igen, később nem mehetünk, apád kiszámithatatlan. De Sami ha gondolod most átmehetsz a „kis! Barátodhoz, azt sem bánom ha éjjelre ott maradsz!!!- mondta. Kis??? 19 éves ANYÁM!!!

- Oké! –válaszoltam tömören.

Őrület! Hogyan mondjam el Janenek, hogy elmegyünk, és Niall? Mit fog szólni? Elköszöntem anyutól és átmentem először Janehez. Majd később átmegyünk a fiúkhoz is.

Jobbnak látom ha először Jane tudja meg. Mrs. Clark nyitott ajtót.

-Sia Sam! Janehez jöttél?

-Jónapot! Igen. – mondtam én.

- Helló Jane! – mentem fel a szobájába. Épp a laptop előtt ült, eléggé belemerült a twitterezésbe , ezért amikor megszólaltam kicsit megrezzent.

- Nem tudtál volna észrevehetőbben bejönni? –ripakodott rám, de közben persze mosolygott.

- Mii? Mégis hogyan?

- Mondjuk kopoghatnál, vagy esetleg nem kellett volna ilyen hirtelen megszólalnod!

- Jaj, Jane, hogyan köszönjek? Fokozatosan hangosodva, mint az ébresztőöra?

- Aha igen! Akkor máskorra megbeszéltük… mellesleg heló.

- Kitudja, hogy lesz-e máskor. –szomorodtam el.

- Hmm? Mi van? Jól hallottam?

- Jól hallottadLLL

- Mit értesz ezzel? – kérdezte elkerekedett szemmel.

................................................................ 

KÖVI 3 KOMI UTÁN, TALÁN HOLNAP!!!

16. rész :)) Niall nálunk

Meghoztam immár a 16. részt. Sajnálom hogy megint ilyen későn de kárpótlásul a 17. extra-extra hosszú lesz :)) Remélem tetszeni fog :D
...........................................................................

Én csak lehajtott fejjel álltam, nem szóltam semmit. Hirtelen egy hangra lettem figyelmes: Csrrrn megszólalt a csengő. Apa kicsit megijedt, felnézett az ajtóra. Majd még egyszer megszólalt a csengő. Fellélegeztem, nagyon megkönnyebbültem, le sem tudom irni hogy mennyire. Apa a hátsó ajtó felé vette az irányt..

- Úgy látszik kaptál egy kis időt a döntéshez, de nem ez volt az utolsó eset hogy láttatok, még találkozunk! – kiment a házból. Anya már elég jól magához tért.

- Mi történt? – kérdeztem és próbálta leszedni magáról a kötelet.

-Apa! Apa itt volt és azt mondta, ha nem megyek vele, megöl. Téged teljesen elkábitott…

- Hogy-hogy elment?

Csöngettek, gondolom nem akarta hogy lássák. –mondtam.- Jaj elfelejtettem kinyitni az ajtót.

Tényleg, ki lehet az ilyen későn? Jane biztos nem. Kinyitottam az ajtót, és két kék mosolygós szempár nézett rám. Én ösztönösen elmosolyodtam. Hát igen Niall volt az.. Kicsit örültem hogy itt van mert jó volt őt látni, de most már magyarázhatok anyunak! Szuper!

-Szia.

- Először: Szia! Másodszor: Hát te mit csinálsz itt ilyen későn?

- Hát akkor … Először: Miért zavarok? Másodszor: Nálunk hagytad a napszemüvegedet, csak visszahoztam

- Ja oké köszi! – megint elmosolyodtam. Mindegy, Niall ezt hozza ki belőlem.

- Ki az Sam? – kiabált ki anyu.

- Jó estét! –köszönt be Niall illedelmesen.

- Ooh! Szia! – köszönt vissza anya. Bár nem hiszem, hogy kinek. – Ki a kis barátod?

Na szuper kezdődhet a magyarázgatás.

- Anya, bemutatom Niallt. – ahogy meghallotta a nevet mindjárt képben lett, mert persze elolvasta a naplómat -.- ( ezért még mindig haragszok rá)

- Örülök, hogy megismerhetlek! –állt fel a székről. ( Valahogyan leszedte magáról, a kötelet, magam sem tudom hogyan. Anya kissé titokzatos egy nő!!!) – Nincs kedved bejönni, beszélgetni egy kicsit?

- De köszönöm.

Jaj. Abból soha nem jön ki semmi jó ha anya beszélgetni akar.

Niall és anya leültek az ebédlőbe. Én még bezártam a bejárati és a hátsó ajtót. Nehogy apa meglepjen minket. Sőt még fent a szobámban is becsuktam az ablakot. Sosem lehet tudni, bár az ablak mivel emeleten van ezért nem nagyon tudom minek csuktam be, hiszen apa repülni nem tud, TALÁN. Még a végén a függönyöket is behúztam, lementem Niallékhoz, akik megállás nélkül egymás szavába vágva nyomták a dumát, nevettek valamin. Talán nem hozott még cikis helyzetbe. ( Ezt lekopognám, olyan kiszámithatatlan mint az időjárás). De most ez tök mindegy J. Niall itt van, elég jól meg is úsztam ezt az ismerkedést.. Bekapcsolódtam a beszélgetésbe, most inkább ha helyesen fogalmazok akkor „NEVETÉSBE”. Bár teljesen tudatlanul, fogalmam sem volt min nevetek. Mikor elkezdtem nevetni, ők egy pillanatra megálltak, aztán azon nevettek, hogy nem tudom min nevetek… Szóval ilyen volt az este, ja persze még utána 1ig beszélgettünk. 2kor aztán Niall kijelentette:

- Nekem már tényleg mennem kellene, mert a srácok képesek lennének utánam jönni , abból soha nem lesz semmi jó- nevetett. – Louis hozna vizipisztolyt… - most én nevettem el magam. Anya nem tudta( még jó!!!) min nevetek.

- Nem igy képzeltelek el Niall. Mondjuk azt gondoltam hogy helyes vagy, Sam naplójából…

- Anyaa! – állitottam le. A szivem a fejembe dobogott, éreztem hogy tiszta vörös lehetek. Niall csak mosolygott.

- Viszlát!

- Szervusz!

- Szia! –köszöntem végül én.

* Miután Niall elment*

- Muszáj volt ezt? – kérdeztem

- Miit?- nézett rám értetlenül. Én csak legyintettem egyet

- Jóéjszakát! – mondtam, nyomtam egy puszit az arcára. Anyu csak nézett utánam, bamba arccal. Hiába ez ANYA. Mivel nem volt kedvem pizsamát keresni ezért csak egy rövidnadrágban, ujjatlan pólóban aludtam el.

Másnap madarak csicsergésére ébredtem.....

15. rész:)) Úgyse tennéd meg!

Sorry a rövid részért de most valahogy nem tudtam hosszabbat hozni :// Jó olvasást:)) 

Nem hittem a szememnek apa állt velem szemtől szemben. Teljesen megváltozott. A szeméből a gonoszság sugárzott. Erre a fekete ruhája még jobban rátett. Ijedten hátrahőköltem. Észre vettem egy kést a kezében. „Úr Isten! Úr Isten!” –járt a fejemben, és csak kapkodtam a fejem anya, apa és a kés között. Felfedeztem anya kezén egy kisebb vágást, késen is ott volt egy vércsepp. Apa szája kicsit elmosolyodott. Az, hogy a mosoly attól volt –e hogy látott minket, vagy attól, megrémitett minket, azt nem tudom. Alighanem a második. Apa közeliteni kezdett anyához, a kés szélén huzogatta a kezét. Én hirtelen elkiáltottam magam.

- Neeee! – nekiugrottam apának, félrelöktem őt.

-  Na mi van? A félénk kis cica beindult? –mondta vigyorral az arcán. –Pont ahogyan számitottam.

- Ameddig én itt vagyok egy ujjal sem bánthatod anyát!!!

- Jaj de félek, Sam, nálad nincs semmi amivel megvéded magad, nekem csak egy mozdulat és megölöm mind2töket.

- Lehet, hogy elhagytál minket, de a saját lányodat nem bántanád!

- Azt hiszed?!! – már felém közeledett. Jaj.

Anya kábultan nézett. Ugy látszik apa alaposan begyógyszerezte. Szuper! Egyedül maradtam hogy megmentsek 2 életet!

- Van egy ajánlatom… - szólalt meg ismét, hirtelen.

- Mi lenne az?

- Ha velem jössz, anyád életben marad! Válassz!

Lehajtottam a fejem. Nem tudtam válaszolni. Erre nem számitottam.

- Na szóval, ha anyádat választod vége mind2tök életének… Ha engem akkor életben maradtok… De…

- De? – vágtam közbe

- Velem kell jönnöd!

- Mégis hova?

- Az most nem mindegy?

- Sam veled nem megy sehova, inkább meghalok!- tért észhez anya, a hangján még mindig hallani lehetettaz altatókat.

Ha apával megyek anyu életben marad, de ha anyánál maradok, akkor apa megöli őt, engem is. Apához semmiképpen nem akarok menni!!! Most mit tegyek?

- Na döntenél már végre? Sietek! – nézett apu az órájára.