2012. december 27., csütörtök
19. rész:)) Utolsó nap Londonban :(
Több mint 2000 oldalmegtekintés. OMG. Köszönöm mindenkinek, de tényleg Xx.
.................................................................
Csak úgy mentek a percek, órák. Elment hamar az este, sajnos. Anya hivott, hogy délre legyek otthon, mert még be kell pakolnom, bláábláábláá. Külön hozzátette, hogy hozzam át Niallt. ( Szerintem majd inkább ő visz át engem). Megbeszéltük: SEMMI CIKIT NEM MOND NEKI!!! Erre anya felröhögött… Mi olyan vicces??!
Másnap Jannel összeütöttünk a fiúknak egy kis búcsú ebédet, spagettit. Nagyon izlett nekik.
Délbe elindultunk haza, hármasban Jannel, Niallal, és magammal. Segitettek bepakolni.. Sikerült az összes cuccomat bezsúfolni 5 bőröndbe. Szomorú volt látni az üres, szinte kihaltnak látszó nem túl hangulatos szobámat. Ez van. Költözünk. Egy új hely, új kezdet, új (régi) ház.. A reptérre 6ra értünk, még beadtuk a bőröndöket a csomagszállitoba. Egy óra múlva késszen voltunk. 1 óránk maradt elbúcsúzni.. Megérkeztek a többiek is. Mindenkit megöleltem csak sorba… Persze Niallnál több időt töltöttem.
-Vigyázz magadra, kis manó!
- Rendben, remélem minél hamarabb újra láthatlak.
Még megegyeztünk, hogy minden nap beszélgetünk telefonon, irkálunk TWITTEREN. Egy szóval tartjuk a kapcsolatot. Kicsit szorongva gondoltam bele, jaj távkapcsolat elég sok pár szétmegy emiatt… És Niallnak pedig ott van a több millió lány, akik mindig valahogy rámozdulnak…
Sóhajtva néztem körül immár utoljára Londonban.
- Hiányozni fog ez a város…
„ A New Yorkba tartó repülőgép 15 perc múlva felszáll, kérem az utasokat szálljanak fel a gépre” Üvöltött a hangszóróból a bemondó. Nekem pedig megdobbant a szivem. Itt az idő. Még egyszer utoljára, megcsókoltam Niallt, megöleltem Janet, hiszen kitudja látom –e még őket valaha .
-Kicsim ideje indulnunk, üljünk le mert nem lesz hely… - szólt anya.
Niall nem nagyon akart elengedni, nagyon szoritott magához, és őszintén mondom én sem akartam elengedni őt. Akárhogyan rejtegette, azért láttam, hogy könnyes a szeme, az enyém is.
- Sam, légyszi gyere… Itt hagy a gép.- ezt mondjuk én nem is bánnám, de mindegy
- Oké
És eljött a pillanat amit abszolút nem vártam. Eljött az utolsó pillanat amikor a szemébe tudok nézni. Az utolsó amikor karjaiban érezhetem magam. Ami nagyon gyorsan eltelt. Felmentünk a gépre, elég hamar találtunk helyet ( Pontosabban anyu talált engem meg csak húzott mivel semmit nem láttam a könnyektől). Az égből láttam a Big Bent, a London Eye-t, a piros buszokat… Végre megtaláltam a helyem, és most el kell hagynom Londont?? Ez az én formám. Egész úton bőgtem. Nem tehetek róla, szörnyű ez az egész.
Mikor megérkeztünk, reggel volt. Alexandra nagynéném boldogan üdvözölt minket, értetlenül nézett rám, nem értette mért bőgtem szét a szemem. Ezek még nem hallottak a szerelmi bánatról? Szánalom -.-. Megmutatta a szobámat. Betóltam a bőröndjeimet a szoba közepére. Most nem volt kedvem kipakolni. Leültem a bőröndök közé és nagyon- nagyoon elgondolkodtam, könnyes szemmel néztem ki az ablakon, hallgattam volna a madarak csicsergését de a hangos nagyváros hangját kellett…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

ez most komoly? :( ajj, mi lesz itt...siess a kövivel, légyszi :$ <3 :)
VálaszTörlésigen komoly :DD oké sietek :) lehet hogy még ma kirakom de legkésőbb holnap :)
Törlésjujj, nagyon jó, ha lehet rá ezt mondani, nagyon szomorú lett.. siess♥
VálaszTörlésköszii oké sietek :)
Törlésnagyoon jó, siess a köviveel :D :*
VálaszTörlésKöszönöm :* és okééé :D
TörlésLégyszi siess a kövivel!!
VálaszTörlésoké sietek :)
Törlés