26. rész :)) Kisbolt

Ez a rész hosszabb lett, remélem nem lett rossz, ez az utolsóelőtti....Én egy darabig nem leszek :) Jó olvasást :D 

.........................................................................

Egy ismeretlen lány volt, de teljesen megegyezett Mia testvérével (már ahogy leirta szóban)

- Lám-lám megérkezett a vendégünk!- csatlakozott apa

- Hagyj békén, és engedd el Janet!

- Drágám, akkor miért hivtalak volna ide?

-  Ne merj hozzájuk nyúlni!...- törtetett be Niall, megérezte, hogy baj van.

Apa értetlenül meredt Niall felé. Amy olyan erősen szoritott, hogy mozdulni sem tudtam, pedig oda akartam Niallhez rohanni, megölelni… De ideje felébredni az álmodásból, ez a valóság!

- Hahahaa, milyen édes… Samantha azt hiszed kettesben ki tudjátok vinni épségben Janet?

- Nem vagyun egyedül. - tapsolt Niall. Szerintem ezt a jelet beszélték meg, mivel megjelentek mögötte a többiek. Amynek ennyi kellett, miután meglátta a fiúkat azonnal elengedett, hátralépett. Az arcából itélve sokk közeli állapotban volt J. Van olyan érzésem, hogy nem először látja őket. Szóval egy Vándájreksön rajongóval állunk szemben? Hmm. Mivel lány ezért nem döbbentem meg a reakciótól.

- Amy te meg mit csinálsz? Nem ez volt megbeszélve!

- Tudom csak.. csak…- térdre esett. - Bocsánat!

- Nagyszerű 5 tizenéves fiútól összeesel?- idegeskedett apa. Én vigyorogva néztem a jelenetet

- Ezek nem akármilyen fiúk, ők a One Direction.

- Tőlem lehetnek Two Directionok is! Mi van velük?- türelmetlenkedett, én pedig odafutottam Niallhez, ő pedig átkarolt, amitől Amy láthatóan csodálkozott.…

-  Pontosabban ők egy világhirű fiúbanda…- mondta, elkapta a fejét rólunk, bár apa ránk figyelt. Kicsit furin éreztem magam égetett a tekintete.

- Nocsak- nocsak! Samnek barátja van!- gonosz vigyorral nézett, nézett, nézett… Leszokhatna végre a szóismétlésekről komolyan. Szerintem a tekintetével akkora lyukat égetett az oldalamba… Hirtelen egy sikításra lettem figyelmes. Ez Jane.

- Hol van a barátnőm?

- Jaj! Kicsit eltértünk a lényegtől.- megnyomta a villanykapcsolót, azonnal feltűnt a félhomályban Jene megkötözve, mellette Mia (???) Miiii? Hogyan hagyhatta ezt a testvére. No comment, de tényleg. Jane felé futottam, apa megállitott.

- Csak lassan kisasszony!.- ragadta meg a karom.

- Janet hagyd békén! Inkább én halok meg…

- Na ezt most felejtsd el! Akkor már nekem sincs értelme élnem.- sziven ütött ez a mondat Niall nem halhat meg miattam.

- Niall neked ott vannak a rajongóid, fontos vagy nekik. Én egy senki vagyok, nem érdekeltem soha az embereket. Sokan a létezésemről se tudnak. Engem nem hiányolnának az emberek, téged és Janet meg jaj bele sem merek gondolni. Mennyi millió rajongónak szakadna meg a szive? Nem-nem hagyhatom, hogy bármelyikőtöknek is baja essen, inkább ÉN.- lesütöttem a szemem, egy cseppet vártam, majd indulatosan kikiabáltam: Itt vagyok!!!

- Ezt úgysem hagyom!- ellenkezett Niall

- Mégis mit tennél? Apa engem akar már hetek óta. Más. Más miattam nem halhat meg miattam.

Közben Amy észhez tért az álmodozásból, újra lefogott.

- Elég lesz ebből! Amanda hozd ide Samet.

- Nem, nem hagyom, hogy Sammel bármit csinálj! – kiáltotta Niall, félrelökte apát, aki leesett a földre. Amy megijedt, kirohant, majd kitörte a lábát. 1 félholtan fekvő apa 6 ellen. J.

Liam odament Janehez, kiszabaditotta, megcsókolta. Louis tárcsázott, nem sokkal később rendőrök szirénáját hallottu. Apát el is vitték, minden bizonnyal börtönbe csukják. Akár mennyire utáltam mostanában őt, azért kicsit nyomasztott a hir. Áhh kit akarok hülyiteni nem is kicsit, mégis csak apa.

A rezidenciánál a többiek aggódva vártak ránk. Berry mikor észrevette Janet mindjárt a nyakába is ugrott.

- Végre te is itt vagy! Hiányoztál divatlány J.

- Én is örülök, hogy itt lehetek! Tory? Jött a válassszal együtt egy kérdés. Gyanakvóan néztünk rá. Ha azt mondja eltűnt, nekem végem egy ideig elég az eltűnésekből! Ezzel nem vagyok egyedül, szerintem

- Most mit bámultok igy rám. Csak a plázában vezeti le a feszültségét…- egy emberként lélegeztünk fel.

- NÉLKÜLEM A PLÁZÁBAN? –lepődött meg Jane.

- Te nem voltál itt.- nevetett Berry.

- Ja tényleg, elfelejtettem. – kapott észbe Jane.

Felnevettünk, később elmeséltünk mindent Torynak is.. Újra teljes a társaság, és igy a jó J.

25.rész :)) Apa újra képben!!

Sziasztook! Meghoztam az új részt, Sorry, hogy ennyire rövid lett de a kövi hosszabb lesz :) 

ui.: Még ezen kivül 2 rész lesz :))

....................................................................

Hatalmas csend lett a szobában. Szólni nem tudott senki. Volt egy sejtésem ki lehetett az. Apa! Miért nem hagy minket békén? Mi rosszat csináltunk neki? Meg kell mentenem a barátnőmet!! Hm ez milyen hősi gondolat J. Egy kis hezitálás után a z ajtó felé vetettem magam, de azonban egy pillanatra meggyökerezett a lábam. Vettem egy nagy lélegzetet, összeszoritottam a kezem, ami szinte kifehéredett, minden düh belém szállt, olyan erővel rontottam ki a házból, hogy a többiek döbbenten figyelték az előadásomat. Az utcán rohanni kezdtem, közben folyamatosan töröltem a könnyes szememet. Jane az, akibe mindig megbiztam, akivel mindig nevetni tudtam, akire mindig számithattam, aki mindig mellettem volt, aki, aki mindig a LB-m lesz, ha bármi baja esik soha nem bocsátom meg magamnak, soha, de soha…

- Saam! Várj meg! Egyedül nem mehetsz! –szólalt meg Niall a hátam mögött

- 2en sem leszünk elegek szerintem, akkor inkább én L

- 6an vagyunk. Igy már biztosan jó lesz.- odajött és átölelte fél karjával a derekamat. A gyomromban pedig felébredt egy hatalmas lepkeraj, vadul csapkodtak…- figyelj! Jane nekünk is borzalmasan fontos…-nézett mélyen a szemembe, ettől a pillantástól mindig elolvadok. Áááh. Megérkeztek e többiek és igy már közösen indultunk a kisbolthoz. Niall állandóan ölelt, egész úton. Lehet, hogy most már tényleg utoljára látom őket! Jaj ez a gondolat szörnyű, szar érzésem van, meg a kifelejthetetlen gombóc a torkomba.

A bolt ijesztő volt és sötéét. Elhagyatott egy hely. Még a szél is kisértetiesen süvitett. Grrr. Horror utca 2.

A házba először egyedül mentem be. Teljes sötétség uralkodott. Lélegzetvisszafojtva járkáltam, ügyeltem arra, hogy ne verjem szét a fejem valamiben. Szerencsére voltam már láthatatlan kiállitáson szóval egyszerű dolgom volt, kábé, mármint azt azért nem mondanám. Hirtelen úgy éreztem megfagyott a vér az ereimben, valaki elkapta a kezem.

- Segitsééég! Segitség!- ordibáltam eszeveszettül.

24.rész :)) Hol van Jane?

Itt a kövi rész, remélem tetszeni fog. Komizzatok légyszii xx
...............................................................

- Mi? Te ismered a fiúkat? És ki az a Jane?- kapcsolódott be Mia. Teljesen elfelejtettem a jelenlétét.

- Jane a legjobb barátnőm, most mennem kell, meg kell keresnünk- eszméletm fel…

- De legalább a számodat megadod?

- Oké! – gyorsan beirtem a számomat, és ő is az övét az enyémbe.

- Szia! Majd még találkozunk! – köszöntem

- Helló!

Már-már futólépésben mentünk a rezidencia felé. A fiúk a kanapén ültek, beszélgettek… Szerintem Janeről.

- Na mi van?- kérdezte aggódva Liam.

- Semmi, vele sem volt. Most mi lesz?

- Nem tudom, megpróbálom felhivni.- mondtam. – Próbálkoztatok már?

- Igen, Liam többször is csörgette, 3-4szer kicsöng aztán olyan mintha kinyomná. Ha téged nem vesz fel, akkor komoly baj lehet, elvégre te vagy az LB-je

- Oké mikor láttátok utoljára?

- A repülőtéren…- jött a kurta válasz. Olyan hangulat volt mint egy krimiban…

- Na ez szuper! Figyelhettetek volna rá jobban.- tettem fel a szemrehányást.

- Mi? A te legjobb barátnőd nem a miénk! – szólalt meg Louis

- Na mindegy!- előkerestem a telefonom, remegő kézzel kitárcsáztam a számát, majd kihangositottam. Lassan elkezdett pittyegni. Csöngött. A mondottak szerint 2-3 csörgés után abbamaradt, de ezúttal nem tette le, felvette!!!

- Jane, Jane ott vagy?.- Nem szólt vissza senki. Kicsit később egy hangot hallottunk a háttérből.

- Nee! Adja vissza!- talán ezt mondhatta, a hangot azonnal felismertem. Jane az. Hel lehet? Mi történhetett?. Liam lehajtott fejjel ült… Szegény L A telefon elnémult, ennyi volt a beszélgetés, lerakta.

- Most mi van?..

- Fogalmam sincs…- ment a párbeszéd.

- Ahogy a telefonba hallottuk, biztosan nincs egyedül…- kapta fel a fejét Liam, kicsit rekedt volt a hangja.

Közben csatlakozott a társaságunkhoz Tory és Berry is. Riadtan néztek körbe.

- Mi történik itt? Hol van Jane? – tért észhez Berry. Látta. Hogy nincs mkinden rendben.

- Eltűnt mi sem tudjuk…

Megszólalt a telefonom rezegve énekelni kezdte a They Dont Know About Us-t. Louis vette a lapot, kaptam egy gúnyos dicséretet.

- Milyen jó a csengőhangod.- nevetett

- Hahaha… Még most is tudsz viccelődni?- gyorsan megnéztem ki hiv…- Jane!!! –mondtam, mire mindenki felkapta a fejét, Louis odament Beryhez és átölelte a derekát.

Felvettem, kihangositottam ismét.

- Szia Jane jól vagy? Azt hittem, hogy elvesztél…- megkönnyebbülten beszéltem, bár ez hiába volt, ugyanis nem Jane szólt a telefonba vissza

- Ha akarod látni a kis barátnődet élve, akkor gyere a sarki elhagyott kisboltba…- mondta egy férfi hang. 

23.rész :)) Új lakók

Kicsit tudom, hogy sokat késtem, ezért bocsánat mindenkitől...Nem működött a blog ,meg a gmailem sem... 

.........................................................................

- Hány éves vagy?

-16 vagyok és te?- válaszolt Mia.

- 17 és hol laktok?

- Innen nem messze. Majd hazafelé megmutatom. Ömm van testvéred?

- Nem, sajnos nincs. De úúúgy szeretnék…

- Nekem van, és ne sajnáld, hogy nincs legalább nyugtod van… Amynek hivják és nem túlságosan kedvelem őt.

- Miért?

- Ha megismered akkor rájössz! Na és ismered a One Directiont?

- Aha birom őket…- mondtam a cipőm orrát bámulva, azt hiszem egy hatalmas fannal állok szemben nem állhatok neki mesélni, hogy nem csak ismerem, hanem náluk lakok J.

- Én annyira imádom, és itt vagyok Londonba, találkozhatok velük. Jaj olyan izgi ez az egész, boldog vagyok! Amy nem nagyon szereti őket…- ujjongott. Na tessék egy őrült rajongó és ezen én miért nem lepődök meg? J

Ez alatt odaértünk a plázához, úgy döntöttem hazakisérem miután bevásárolt. Bementünk a ruhaboltba.

- Na szerinted milyen? – kérdezte egy nyári ruhára mutatva. Kékes nyári minták, nyakba köthető, térdig érő. Nos én nem vagyok annyira otthon a divatban de azért megpróbáltam véleményt mondani…

- Nagyon jó!!!..- ennyit sikerült kinyögnöm :D.  Megakadt a szemem egy szuper nadrágom, de nincs nálam pénz… Ez az én szerencsém.

Mia még vagy 5 ruhát próbált fel és kikérte a véleményemet. Mindegyik „ Nagyon jó” volt. Nem értek a ruhákhoz, 100as, hogy észre is vette. Végül 2t vett meg. Az első kéket + lilát.. Jannel biztosan jól kijönnének, a két divatguru. Nem is rossz ötlet, bemutatom őket egymásnak.

Az úton rengeteget beszélgettünk, és kb fél úton megláttam valakit aki felénk jött.

- Sziasztok!- köszönt. Na igen a hangját megismertem. Niall.

- Szia hát te? – kérdeztem, közben Mia ledermedve állt, leesett az álla. A francba.

- Azt hittem már te is eltűntél. Régóta elmentél…- kaptam a szemrehányást.- Apropó Jane veletek van?

- Nem nincs, miért? Én azt gondoltam veletek van!

- Nem találjuk őt. Liam hiába hivja, nem veszi fel a telefonját sem. Már 2 órája keressük…

22. rész :)) Vissza Londonba...

Meghoztam az új részt, azért ilyen hamar, mert most egy pár napig nem leszek!!! De szerintem nem túl sokan fogjátok hiányolni a részeket... Aki olvassa kérlek komizzon, mert nem látom túl sok értelmét folytatni a történetnek,. 1-2 embernek háát... Szall légyszi jelezzetek valahogyan, kiváncsi vagyok mennyien vagyunk... Majd meglátom a továbbiakat..

.......................................................................

Gyönyörű volt a hotel. Kilátás a Szabadság-szoborra, mint egy álom. Most, hogy igy velem vannak ők is nem is akarok visszamenni. De igy jobb lesz mindenkinek. Holnap vissza Londonba, ezentúl a srácokkal lakok. Éjjel nappal hülyéskedni, erre ez a mondat a legmegfelelőbb: Live While We are Young!!!(Élünk még fiatalok vagyonk!)

Gyönyörű idő volt, kimentünk sétálni  egy kicsit.

- Héj  Sam, nem megyünk el a plázába?- kérdezte Jane

- Bocsi most nem, mert tudod az a baleset…

Teljesen felfordult a gyomrom. Áh, nem jött jókor ez a baleset. De legalább visszamehetek Londonba. Körbejártuk az egész várost, ha már itt vagyunk, akkor miért ne? Este nagyon elfáradtunk. Már 8kor húztuk a lóbőrt, reggelig, pontosabban 10ig fel sem keltünk. Én legalábbis nem, de nem hallottam semmit, meglehet, hogy azért nem mert annyira aludtam. Mindegy.

Most viszont térjünk a lényegre. Ma visszamegyünk Londonba. A repülő délbe indul, ez azt jelenti, hogy mire hazaérünk reggel lesz. Ez olyan mintha +még 1 éjjel világos lenne….

A repülőtéren elbúcsúztam anyutól, felszálltunk. A normális emberek alszanak a repülőn vagy elfoglalják magukat valamivel zenehallgatással vagy valami ilyesmi. Nos ahogy emlitettem a normálisak igen, de azok nem mi vagyunk. Bár zenét azt hallgattunk, mármint a fiúk leadtak egy kisebb koncertet, élő zeneee. Az utasok egy része élvezte is, a másik fele meg folyamatosan le akart volna ütni., de szó szerint.. Utána hülyéskedtünk, tőlünk zengett az egész repülő. Mintha ez még nem lenne elég, Harrynek túl melege volt, levetkőződött, aztán kitalálta, hogy WC-re kell mennie, lusta volt felöltözni.

- Nincs valakinek egy fölösleges törölközője?

- De, van minek kell?- mondtam

- Nincs kedvem felöltözni- vonta meg a vállát Harry.

- És az utasok?

- Nem mindegy? Úgyis mindenki alszik. – legyintett és kivette a kezemből. – Kösz életmentő vagy! J.

Ő csak mosolygott én meg döbbenve néztem a jelenetet. Nem sokáig mert kitört belőlem a nevetés, mint mindenkiből. Annyira nevettünk, hogy szerintem aki „ ESETLEG” aludt az is fölkelt. Bár nem nagyon hiszem, hogy bárki tudott volna tőlünk az előbbiekben J. Mikor Harry visszajött, még jobban ránk jött a röhögő görcs.

- Mi van? Én is akarok nevetni!- kérdezte

- Á semmi nincs! J- mondta Niall

A maradék úton a pilóta 10szer (!!!) szólt ránk, szóval inkább hallgattunk nem állt szándékunkba, az, hogy kidobjanak. Elég magasan vagyunk.

Megérkeztünk. Bementünk a házba. Lepakoltam a cuccaimat. Nem hiszem, hogy apa itt keresne. Meg ha igen is, lesz aki megvéd. Kimentem sétálni kicsit a Temze partjára. Egy ismeretlen lány vette felém az irányt, bizonytalan arcot vágott.

- Szia! Meg tudnád nekem mondani merre találom a plázát?

- Szia! Természetesen. Még nem láttalak itt új vagy?

- Igen nem rég költöztünk ide. Mellesleg Mia vagyok.

- Én Sam.- mutatkoztam be tömören én is. Jó az igy. J Aztán egy kis hezitálás után megkérdeztem: Elkisérjelek?

- Aha, lehet, köszönöm!

Elindultunk a plázához vezető úton.

21.rész :)) Kórházban...

Hali mindenkinek! Meghoztam immár a 21. részt :) Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését :D Kiváncsi vagyok a véleményetekre szall légyszi szavazzatok vagy mi, a bejegyzés alján, komiknak mindig örülök :))

.......................................................................

Halk egyenletes pittyegésre ébredtem. Lassan kinyitottam a szememet. Fehér hatalmas helyiség. Fehér ágyak. Egy ajtó ami tárva-nyitva áll. Gyorsan felugrottam. Bár ez nem ment olyan gyorsan mint ahogy én azt elképzeltem, mert ahogyan felemelte a fejem a párnáról szörnyen belenyilallt a fájdalom.

- Sam, hát még élsz? Már azt hittem örökre elfelejthetlek .- mondta valaki mellettem valaki. Nagy nehezen megfordultam, két gyönyörű kék szempár nézett egyenesen a szemembe.

- Mi történt? Hol vagyok?- kérdeztem rekedt hangon.

- Elütött az autó, a kórházban vagy. Egy hétig kómában voltál.          

- Hogy micsoda?

Csatlakozott a társaságunkhoz az orvos is.

- Szerencsére minden rendben van, nem történt komolyabb sérülés. Eléggé beütötte a fejét, de semmi. Ha éjjel nem lesz semmi gond holnap haza is mehet.

- Ez szuper! –mondtam.

- Mikor? Hivok valakinek hogy jöjjön a kórházhoz…

- Reggel 5től 7ig vagy 10 után mehetnek is J

- Rendben.- mondta Niall. Elővette a telefonját.- Hivok Janek, Mrs. Morgannek és persze Lounak hogy jöjjön értünk…

- Itt van Jane?- kérdeztem boldogan.

- Igen eljött Liammal… Szia Jane, be tudsz jönni? Sam magához tért.- *egy hatalmas nagy sikitás a telefonból*- Oké… Jó… Akkor várunk.

- Mikor jön?

- Fél 4re beszéltük meg. Még anyukádnak hivok, hogy minden rendben van.

Ameddig anyuval cseverésztek, én pihentem 2 óra van.

-Jaj kicsim de jó, minden rendben van, kiváló felügyeleted volt!- jött be anya az ajtón, Niallra mosolygott..- Gondolkodtam, nem szakithatlak el a barátaidtól. Nem volt jó ötlet New Yorkba költözni. Ha gondolod visszamehetsz a fiúkkal Londonba a turné után. Felajánlották, hogy náluk lakhatsz, majd vigyáznak rád…Jane is náluk lakik.

Na tessék, ahhoz hogy anyu észbe kapjon kómába kellett esnem. Szuper. Mi lesz itt még?

De Jane összeköltözött a fiúkkal? Komoly kepcsolatba kerülhetett Liammel.

- De jóóó! Köszönöm anya! És te? Nem fogsz miattam aggódni, 5 fiűval leszek 1 házban.

- Én itt maradok. Aztán majd meglátogatlak. Nem hiszem, hogy bajod eshet, rendes fiűk. Niall meg Jane majd vigyáz rád.

- Köszi! Köszi! Kösziiii!...- mondtam hálálkodva, elméletben még a nyakába is ugrottam.

Aznap még Jane látogatott meg. Örültem neki. Liammel összejöttek… Ez volt a legfőbb téma.

Másnap Louis jött értünk. Niallba és Janebe karolva mentem ki. Beszálltunk az autóba és a srácok hoteléig meg sem álltunk…