2012. december 29., szombat

20. rész:)) New York.. :( :)

Na emberkék meghoztam a kövi részt ami eléggé hosszú lett, remélem azért nem gond :DD Komizni feliratkozni... plz :) :) Nem is szaporitom a szót tovább akkor ime:
......................................................................


2 óra (!!!) gondolkodás után kipakoltam a bőröndökből. De ezzel csak azt értem el, hogy a szokottnál is nagyobb a rumli. Utálok elpakolni na mindent csak nagyjából berendezkedtem. Kicsit később anyu is feljött segiteni.
- Nem tetszik az ágynak a helye.- nyavalyogtam.
- Akkor ez megoldható rakjuk át máshová. Alexandraa.- hivta a segitséget J
- Átrakhatjuk a z ágyat egy másik helyre??
- Persze nyugodtan ez már a te szobád!!!- jelentette ki Alex néni.
Na szóval akkor anyuval elkezdtünk rendezkedni. Az ágyam helyét sehogyan sem tudtam eldönteni. Elhúztuk a fal mellől, az ablak alá raktuk aztán vissza a fal mellé, megint vissza az ablakhoz és még ezt 5X eljátszottuk. A végén egy teljesen más helyet választottunk neki, véglegesen az ajtó mellett maradt. Szegény ágyam :D. Na mindegy.. Egész napot pakolászással töltöttük.. Este felhivtam Niallt, éjfélig beszéltünk. A többiek sorra kiabáltak ele a telefonba… Csak úgy átlagosan hülyéskedtek egyet- kettőt. Éjfél után 5 perc búcsúszkodás után hagytuk abba. Már most hiányzik! Miért nincs itt mellettem, az- az ember aki a legjobban szeretek?. Könnyes szemmel aludtam el, borzalmas volt visszagondolni arra a búcsúzkodásra, teljesen összeszorult a szivem L
Reggel kicsit depressziósan ébredtem, a szemem teljesen be volt dagadva, azt hiszem sirtam álmomba, meg még fura is volt egy teljesen másik házba ébredni. Augusztus 1.-je van. Új hónap, új hely, új szoba, új ház… egy teljesen új kezdet. A depressziómnak köszönhetően fél óráig kerestem a fürdőszobát, aztán nem találtam le a lépcsőn. Amikor végre leértem, eszembe jutott, hogy fel is kellene öltöznöm. Szóval a további fél órát a szobám keresésével töltöttem. Délig készen lettem a reggeli készülődéssel mikor anya megszólalt:
-Hát grat, hogy ilyen hamar elkészültél, bevallom én sokkal rosszabbra számitottam..
- Megnyugtatlak én is.- mondtam kicsit sértetten, és a reggeli depresszió is hallatszott a hangomba. – Mi lesz a reggeli??
- Kicsim már DÉL van! – mutatott az órára mosolyogva.
- Na jól van akkor ebéd szerintem ez tökre mindegy.
- Jó-jó tudom mire gondolsz..
- Na akkor mi lesz az ebédi- reggeli?
- Pizzát sütöttem…
- Reggelire?? – kerekedett el a szemem.
- Kicsim már mondtam hogy dél van.
- REGGELI KÓMAAAA.- ez elég rosszul jött ki, mármint nincs reggel…
- Oké- oké. De akkor sincsen reggel. Szóval akkor még lesz desszert is. – fellapozott egy étlapot. - Valamilyen újfajta sütiJ.
- Na neee már minek az étlap? Nem étteremben vagyunk!!
- Ez csak egy lap, amin rajta van a menü…
- Vagyis étlap!
- Neem. Nem is étlap!
- Tudod néha már kezdesz felidegesiteni! – felrohantam a lépcsőn és a szobámba készültem menni..-  Merre is van a szobám??
- Jó kérdés, fogalmam sincs!
-Ezzel aztán rengeteget segitettél!!!
- Hagyjuk majd megkérjük Alex nénit, hogy vezessen körbe még egyszer.
Megráztam a fejem és lesétáltam megint vissza a konyhába.
- Hol van Alex néni? –kérdeztem
- Dolgozik… Nincs kedved eljönni velem körülnézni a városban, plázázni…
- Persze, van, mikor indulunk?
- Ebéd-reggeli után.mehetünk J.
A plázáig fél órás volt az út autóval. Sokkal hosszabb mint Londonba volt. Hjaj de csak volt.. Viszont a pláza 2X olyan nagy. WOW. Ha ezt Jane látná J. Elég fura az új pénznem a dollár, mé nem fizethetek fonttal. Emiatt össze is vesztem egyik eladóval… Következőleg anyu bement egy bankba, én pedig a NewYorkerbe ( mivel a bankkal szemben volt). Éppen a ruhák között matattam mikor megcsörrent a telefonom. Niall hivott, én persze habozás nélkül felvettem.
- Szia manó! Szuper hirem van!
- Szia! Milyen hir?
- Képzeld megyünk New Yorkba turnézni.
- Hát ez szuper, akkor majd talizunk, de most le kell tennem mert plázában vagyok. Puszilom a többieket is!
- Oké szia!
- Helló.
Nagyon jó kedvem lett hirtelen! Olyannyire, hogy kedvem támadt venni valamit… Egy angol zászlós pulcsinál döntöttem, ami elég érdekes volt Amerikában. Anya már várt az út másik oldalán. Annyira el akartam mondani neki a jó hirt, hogy körülnézés nélkül ráléptem az úttestre.
-Anya, anya, képzeld mi történt…- rohantam felé, azonban ezt a mondatot nem tudtam befelyezni.
Egy hatalmas dudálást hallottam, utolsó autó kép villand be, én mozdulni sem tudtam, megdermedten álta az út közepén. A következő pillanatban pedig minden elsötétült…

4 megjegyzés: