16. rész :)) Niall nálunk

Meghoztam immár a 16. részt. Sajnálom hogy megint ilyen későn de kárpótlásul a 17. extra-extra hosszú lesz :)) Remélem tetszeni fog :D
...........................................................................

Én csak lehajtott fejjel álltam, nem szóltam semmit. Hirtelen egy hangra lettem figyelmes: Csrrrn megszólalt a csengő. Apa kicsit megijedt, felnézett az ajtóra. Majd még egyszer megszólalt a csengő. Fellélegeztem, nagyon megkönnyebbültem, le sem tudom irni hogy mennyire. Apa a hátsó ajtó felé vette az irányt..

- Úgy látszik kaptál egy kis időt a döntéshez, de nem ez volt az utolsó eset hogy láttatok, még találkozunk! – kiment a házból. Anya már elég jól magához tért.

- Mi történt? – kérdeztem és próbálta leszedni magáról a kötelet.

-Apa! Apa itt volt és azt mondta, ha nem megyek vele, megöl. Téged teljesen elkábitott…

- Hogy-hogy elment?

Csöngettek, gondolom nem akarta hogy lássák. –mondtam.- Jaj elfelejtettem kinyitni az ajtót.

Tényleg, ki lehet az ilyen későn? Jane biztos nem. Kinyitottam az ajtót, és két kék mosolygós szempár nézett rám. Én ösztönösen elmosolyodtam. Hát igen Niall volt az.. Kicsit örültem hogy itt van mert jó volt őt látni, de most már magyarázhatok anyunak! Szuper!

-Szia.

- Először: Szia! Másodszor: Hát te mit csinálsz itt ilyen későn?

- Hát akkor … Először: Miért zavarok? Másodszor: Nálunk hagytad a napszemüvegedet, csak visszahoztam

- Ja oké köszi! – megint elmosolyodtam. Mindegy, Niall ezt hozza ki belőlem.

- Ki az Sam? – kiabált ki anyu.

- Jó estét! –köszönt be Niall illedelmesen.

- Ooh! Szia! – köszönt vissza anya. Bár nem hiszem, hogy kinek. – Ki a kis barátod?

Na szuper kezdődhet a magyarázgatás.

- Anya, bemutatom Niallt. – ahogy meghallotta a nevet mindjárt képben lett, mert persze elolvasta a naplómat -.- ( ezért még mindig haragszok rá)

- Örülök, hogy megismerhetlek! –állt fel a székről. ( Valahogyan leszedte magáról, a kötelet, magam sem tudom hogyan. Anya kissé titokzatos egy nő!!!) – Nincs kedved bejönni, beszélgetni egy kicsit?

- De köszönöm.

Jaj. Abból soha nem jön ki semmi jó ha anya beszélgetni akar.

Niall és anya leültek az ebédlőbe. Én még bezártam a bejárati és a hátsó ajtót. Nehogy apa meglepjen minket. Sőt még fent a szobámban is becsuktam az ablakot. Sosem lehet tudni, bár az ablak mivel emeleten van ezért nem nagyon tudom minek csuktam be, hiszen apa repülni nem tud, TALÁN. Még a végén a függönyöket is behúztam, lementem Niallékhoz, akik megállás nélkül egymás szavába vágva nyomták a dumát, nevettek valamin. Talán nem hozott még cikis helyzetbe. ( Ezt lekopognám, olyan kiszámithatatlan mint az időjárás). De most ez tök mindegy J. Niall itt van, elég jól meg is úsztam ezt az ismerkedést.. Bekapcsolódtam a beszélgetésbe, most inkább ha helyesen fogalmazok akkor „NEVETÉSBE”. Bár teljesen tudatlanul, fogalmam sem volt min nevetek. Mikor elkezdtem nevetni, ők egy pillanatra megálltak, aztán azon nevettek, hogy nem tudom min nevetek… Szóval ilyen volt az este, ja persze még utána 1ig beszélgettünk. 2kor aztán Niall kijelentette:

- Nekem már tényleg mennem kellene, mert a srácok képesek lennének utánam jönni , abból soha nem lesz semmi jó- nevetett. – Louis hozna vizipisztolyt… - most én nevettem el magam. Anya nem tudta( még jó!!!) min nevetek.

- Nem igy képzeltelek el Niall. Mondjuk azt gondoltam hogy helyes vagy, Sam naplójából…

- Anyaa! – állitottam le. A szivem a fejembe dobogott, éreztem hogy tiszta vörös lehetek. Niall csak mosolygott.

- Viszlát!

- Szervusz!

- Szia! –köszöntem végül én.

* Miután Niall elment*

- Muszáj volt ezt? – kérdeztem

- Miit?- nézett rám értetlenül. Én csak legyintettem egyet

- Jóéjszakát! – mondtam, nyomtam egy puszit az arcára. Anyu csak nézett utánam, bamba arccal. Hiába ez ANYA. Mivel nem volt kedvem pizsamát keresni ezért csak egy rövidnadrágban, ujjatlan pólóban aludtam el.

Másnap madarak csicsergésére ébredtem.....