27. rész:)) THE END

Meghoztam az utolsó részt, bocsikicsit későn, de sok minden közbejött :) Sitúra, félévi hajtás a suliban, majd betegség.... Nem is szaporitom a szót :) Jó olvasást xx

.........................................................................

Felhivtam anyut és elregéltem neki a történteket. Mindent, semmit sem hagytam ki.

- Teljesen megérdemelte Sami ezért ne búsulj.

- Anyuu azért mégis csak apu az…

- Tudom legalább biztonságban vagyunk, apád is észhez tér remélhetőleg.

- Oké- mondtam sóhajtva Mi lesz ha mégsem változik meg?

                                                       …………..

A maradék 2 nyári hét borzalmasan zsúfolt volt, csakúgy repült. Párizsba is voltunk. Egyszerűen fantasztikus nyaralást éltem át. A legemlékezetesebb a „vacsora az Eiffel-toronyban” volt. Szeretnék majd még visszamenni ide. Gyönyörű, romantikus. Már egészen feldolgoztam az apa börtönben sztorit. Szerencsére mindig ott voltak mellettem a barátaim.

Utolsó napokban anya jött vissza kicsit Londonba. A fiúkkal örömmel fogadtuk őt. Niall megjegyezte, hogy csodásan főz. Nam is ő lenne. 4 napig anya etetett 9 éhes gyomrot J. Jó sokat kellett háziasszonykodnia, de szivesen csinálta. Aztán Ash is hazaért, kiváncsian hallgattuk beszámolóját, megnéztük a képeket. Wow. Csak igy tudom jellemezni J.

Az eseménydús szünet után rengeteg mesélnivalóval tértünk vissza a suliba, immáron végzősként. Utolsó gimis év !!!!, hát elértünk ide is. Hétvégén meglátogattam apát a börtönbe. Bocsánatot kért viselkedéséért, én elfogattam. Mégis csak az apám. Kapott 1 tiszta lapot, remélhetőleg megóvja és nem fogja bepiszkolni J.

Az utolsó évem nagyon könnyű volt, alig tanultunk valamit. Majd a ballagás napja: könnyek, búcsúzkodás, nevetés, eltávolodó osztály… Niallal egy évesek lettünk a nyáron. Mármint a kapcsolatunk, nem mi, nemhogy félreértésbe essen valaki. Úgy döntöttük, hogy ezt a gyönyörű hetet Sidney-ben töltjük.

2 év múlva született egy kislányunk ,Jasmee. Nőtt mint a gomba. Első nap az oviban, majd suli…

Olyan dolog történt ami borzalmasan megviselt. Elvesztettem apát. Meghalt. Kisirt szemmel búcsúztunk tőle. Nem volt ő rossz ember, ráadásul korai volt meghalnia. Most már mindegy ez az élet rendje…

Régen nem gondoltam volna még álmomban sem, hogy az élet ilyen nehéz, szép, meg minden milyen Jane-nek köszönhetően megismertem Niallt, a koncerten. Akkor még úgy néztem rá mint egy szupersztárra, de régen is volt már. Régi szép idők. Felnőtt fejjel már mindent másképpen gondolok, túl nehéz ez nekem, bár gyerek lennék. Tudom, ezt kisebb koromban teljesen másképpen gondoltam. Senki sem figyelmeztetett, hogy ez ennyire nehéz mármint a felnőtt élet. Régi szép idők, mért nem tudunk idő utazni?(Jó ezt a gyerek énem mondta, kérem elnézni…) Aztán elhagyott apa, mintha ez nem lett volna elég szörnyű, késsel támadt ránk. Először rám és anyára, aztán Janere is. Börtönbe került. Akár mennyi rosszat tett, hiányozni fog. Meghalt, többet nem látom Azon a nyáron a fiúkon kívül megismertem Miát, aki Jane mellett a 2. LB-m, meg sajnos az undok tastvérét Amyt, aki majdnem segitett apunak megölni… Azóta is tönkre vágja a bulikat, utálom, utálom, utáloooom. Újra suli, bankett, sirás, könnyek, búcsúzás. Csak úgy mint amikor el kellett költözni New Yorkba, ahol 1 hét kómába estem „egy kis” figyelmetlenség miatt. Majdnem meghaltam, szerencsére Niall, Jane, anya, és a fiúk ott voltak mellettem. Jobb barátokat nem kivánhattam volna magamnak. Lett egy gyönyörű kislányom Jasmee, akiért az életemet adnám. Szőkés-barnás haj, tengerkék hatalmas szemek. Ma már 16 éves, tiszta apja. Tőlem nem örökölt sok mindent. Az élet nehéz, néha fájdalmas, de soha nem szabad feladni, ez egy kihivás…

Egy mondattal:

……………..Never give up your dreams!!!...................

                      Soha ne add fel álmaidat J!!!